Az én kis tévéállomásom a YouTube-on
Manapság bárki elindíthatja a saját „tévéállomását” – ehhez elég csupán egy YouTube-csatorna. Én pontosan ezt tettem. A csatornám egy apró kísérleti tér, a hétköznapok laboratóriuma, és minden videó új meglepetéseket tartogat: néha a klippek kilőnek a 10 000 megtekintés fölé, mint egy rakétaindítás, míg mások alig kapnak pár kattintást, és csendben szunnyadnak.
Ez a kölcsönhatás a vírusvideók és a szerény eredmények között egyaránt lenyűgöző és tanulságos.
Minden feltöltéssel együtt érzem a kíváncsiság, a türelmetlenség és egy halk csodálkozás keverékét – hogy mennyire különbözően reagál a közönség a tartalmaimra. Az algoritmust nem mindig egyszerű megfejteni. De éppen ez a rejtély, ez a kiszámíthatatlanság az, ami a varázsát adja. A csatornám a kicsit, a befejezetlent és az autentikusat ünnepli – azt, ami éppen történik, és ami megmutatkozik ebben a pillanatban.
Egy kis hozzájárulás, nagy hatással:
Life in a Day a Berlinalén
A csatornával folytatott kalandjaim egyik fénypontja volt a globális Life in a Day projekten való részvételem – egy lenyűgöző dokumentumfilm, amelyben az emberek a világ minden tájáról egyetlen naphoz fűződő perspektíváikkal járultak hozzá. A filmet több mint 300 000 beküldés alapján készítették el, összesen 191 országból, 2010. július 24-én rögzítve. (Wikipedia)
A videómmal bejutottam a filmbe – és így közvetve a Berlinalén is bemutatták. Ez számomra egy különleges pillanat volt: egy apró szelet a mindennapjaimból részese lett egy globális párbeszédnek az élményeinkről, félelmeinkről és reményeinkről – a mozivásznon, a fesztivál programjában, és a világ tudatában.
A YouTube, mint kreatív játszótér
- Kísérletezés engedélyezve:
A csatornám egy nyitott színpad az ötleteknek – néha hangosan, néha halkan. - Kiszámíthatatlan és csodálatos:
A sikeres videók nem garantáltak; gyakran a váratlan rezonál a leginkább. - Globális határokat áthidalva:
A Life in a Day-hez való hozzájárulásom révén a perspektívám egy kollektív történet része lett – egy olyan színpadon, mint a Berlinale.
A YouTube lehetővé teszi mindenkinek, hogy megtapasztaljon egy kis láthatóságot. Ez egy olyan médium, amely arra hív, hogy megmutassuk a láthatót és a láthatatlant egyaránt – és hogy saját lábnyomot hagyjunk benne.